A Szatmárnémeti Szociális Igazgatóság közösségi oldalán hívta fel a figyelmet arra, hogy a hatóság felé kötelező jelezni, ha mindkét szülő vagy a gyermekét egyedül nevelő szülő külföldön vállal munkát, ugyanis ez esetben a szülői felügyeleti jogot idegilenesen át kell ruházni valakire.
A 272/2004-es törvény értelmében a külföldre távozás előtt legalább 40 nappal írásban be kell jelenteni a szociális osztályon/igazgatóságon a határon túli munkavállalási szándékot, és meg kell nevezni azt a személyt, aki ezen idő alatt gyakorolhatja a szülői felügyeleti jogot. Ezen legfeljebb egy évre szóló megbízatást csak olyan felnőtt korú személy töltheti be, aki közeli rokona az érintetteknek (pl. nagyszülő, dédszülő, nagynéni, nagybácsi, testvér), és rendelkezik a gyermek neveléséhez szükséges erkölcsi és anyagi háttérrel.
Több száz gyermeket hagynak hátra a szülők
Szerkesztőségünk kérésére a Szatmár Megyei Nevelési Tanácsadó és Erőforrásközpont korábban elküldte legfrissebb, 2020 decemberében összeállított mérlegét, melyből kiderül, megyénkben nem kevesebb mint 2300 olyan 1 és 18 év közötti gyerek - 1130 fiú é 1170 lány - él, akinek egyik vagy mindkét szülője külföldön vállalt munkát.
Habár ez a szám is soknak tűnhet, mégis jobba helyzet, mint egy tanévvel ezelőtt, amikor is az ilyen helyzetben levő gyermekek száma még 3232 volt. Ugyanakkor azt is lehet tudni, hogy míg 1827 gyereknek csak az egyik szülője választott magának külföldi munkahelyet, addig 273 esetben mindkét szülő az otthontól távol keresi a boldogulást. Mi több, külön kategóriát képeznek azok a gyerkőcök, akik egyébként is egyszülős családban élnek, s épp annak az egy szülőnek is külföldön kell dolgoznia. Jelenleg megyénkben 200 gyermek van ebben a helyzetben. Ugyanakkor érdemes azt is elmondani, hogy a 2300 gyerekből 946 még 10 éves vagy még ennél is fiatalabb.
Lakhelyüket tekintve elmondható, hogy a több mint 2 ezer gyerek közül 709-en a megye valamelyik városában, 1591-en pedig vidéki környezetben élnek. A legkiugróbb számot Kisgérce községből jelentették, ahol nem kevesebb mint 130 kiskorú éli mindennapjait egyik vagy mindkét szülője nélkül. Turc községben az ebben a helyzetben levő gyerekek száma 103, Kányaházán pedig 94. A további közigazgatási egységek közül mindenképp kiemelkedik még Halmi (67), Bogdánd (61), Nagytarna, Túrterebes, Vámfalu (58), Bikszád (57), Kökényesd (53) és Vetés (51) is. Szatmárnémetiben 393 gyermek van e helyzetben, Nagykárolyban pedig 62.
Szerencsére vannak olyan községek is, ahol a hivatalos adatok szerint alig-alig akadnak olyan gyerekek, akik szüleik nélkül, valamelyik rokon gondozásában nevelkednek. Érdendrédről, Börvelyből, Felsőberekszóról, Kálmándról, Érkávásról, Mezőfényről, Szilágypérről, Érszakácsiból, Sződemeterről, Nagyszokondról és Csanálosról is 5 alatti esetszámot jelentettek az iskolák.
Mint az a számadatokból is kitűnik, sok szülő kénytelen-kelletlen külföld felé veszi az irányt, ha munkáról van szó, hiszen ebben látja a gondtalan boldogulás zálogát, a semmiben hiányt nem szenvedő gyermekkor biztosítékát. Érthető módon egy-egy ilyen döntés meghozatala mindig komoly döntés elé állítja a szülőket, hiszen legalább annyi pro, mint kontra érv áll mindkét választás oldalán. Azonban érdemes megemlíteni azt is, hogy – bármennyire nehezünkre esik is elhinni – nem csak a nyugati országok irányába visz az út, hanem olykor hazafele is, ugyanis a Nevelési Tanácsadó és Erőforrásközpont adatai szerint 184 olyan gyerek is él jelenleg megyénkben, aki 2020-ban külföldről költözött haza, mi több, 102-vel szülei is végleg hazatértek. Ők már ebben a tanévben bekapcsolódtak a helyi oktatási rendszerbe, ki óvodásként, ki már iskolásként kezdte újra Szatmár megyében gyerekkorát.
„Mindazon gyermekek, akiknek szülei külföldön vállaltak munkát, egy olyan kiszolgáltatott helyzetben levő csoportot alkotnak, melyre a teljes helyi közösségnek oda kell figyelnie. Ismertek mindazok a szociális és érzelmi problémák, melyek ezeket a gyermekeket veszélyeztetik, s ezért nagy felelősség hárul a pedagógusokra és az iskolai tanácsadókra is. E diákok iskolai teljesítményének és érzelmi állapotának megfigyelése kulcsfontosságú, és már a legkisebb problémák is azonnali beavatkozást igényelnek. […] Ami pedig a külföldről hazatérő gyerekeket illeti, ők általában már ott megkezdték az iskolát, épp ezért egyéni, a saját szükségleteikhez igazított támogatásra van szükségük. A legnagyobb akadályt e téren az eltérő oktatási rendszer és a nyelvi különbözőség jelentheti, mely faktorok jelentősen megnehezíthetik e gyerekek iskolai beilleszkedését. A dolgokat nem szabad a véletlenre bízni, mindannyiunknak, akik az oktatási rendszerben dolgozunk, együttesen és felelősségteljesen kell fellépnünk annak érdekében, hogy ezek a gyermekek jól érezzék magukat az óvodában / iskolában” – írták a jelentés végén a Szatmár Megyei Nevelési Tanácsadó és Erőforrásközpont munkatársai.
